Nagyváradi Erzsébet a Sztárportréban!
“Drámai főhősnőként kicsit nehezebb az élet…
Nagyon fontos, hogy az emberek nevessenek, de szükség van a mély tartalomra is, olyan érzésekre, amik után úgy jönnek ki a színházból, hogy katarzisuk van.
Például van egy olyan előadás (Szabó Magda: Agyigo) ami annyira katartikus, és annyira mélyen megrázó, hogy utána meg szoktam várni a közönséget, egyenként megölelem őket, és a nyakamba borulva szoktak még percekig sírni.
Két különféle munka a színházi, és a szappanoperás munka.
A színházi munka aprólékos, sokkal lassabb, egy-egy szót, érzést, gesztust teljesen szétboncolunk. A szappanoperánál az ember megkap egy 100 oldalas szövegkönyvet, amit pár nap múlva már forgatni kell, itt gyorsan kell tanulni. Ha az ember nagyon sokáig marad szappanopera hős, akkor ez a két fajta munka, elkezd összeolvadni, és az a színház rovására megy.
16 évig voltam a Nemzeti Színház, illetve a Pesti Magyar Színház tagja. Voltak közben máshonnan is meghívásaim, úgyhogy kirándultam néha kifelé is. A sors később kimozdított, így jöttek az új lehetőségek, új kollégák, új szakmai módszerek.”
Forrás: https://sztarportre.hu/